birbnetes/birbmap
4
0
Fork 0
Code Pull Requests Releases Activity

Added frontend description

Browse Source
This commit is contained in:
kunkliricsi
2020-12-06 15:41:59 +01:00
parent dbad96be95
commit 8970d4fec3
28 changed files with 23563 additions and 2739 deletions
Download Patch File Download Diff File Expand all files Collapse all files

78
docs/thesis/content/birdmap-backend.tex
View File

@ -33,8 +33,7 @@ Az egyik a \verb+User+, mely az alkalmazás felhasználóinak adatait tárolja.
A másik a \verb+Service+, mely a külső szolgáltatások adatainak tárolását szolgálja, amelyeket azért tárolok az adatbázisban és nem mondjuk a konfigurációs fájlban,
mert szerettem volna, hogyha a kezelőfelületen lehetne őket szerkeszteni, törölni.
\lstset{style=sharpc, morekeywords={record, get, set}}
\begin{lstlisting}[caption=A User és a Service modell]
\begin{lstlisting}[style=csharp, caption=A User és a Service modell]
public record User
{
public int Id { get; set; }
@ -51,7 +50,7 @@ mert szerettem volna, hogyha a kezelőfelületen lehetne őket szerkeszteni, tö
{
public int Id { get; set; }
public string Name { get; set; }
public Uri Uri { get; set; }
public Uri Url { get; set; }
public bool IsFromConfig { get; set; }
}
@ -74,19 +73,23 @@ Majd hozzáadja az újonnan beolvasott értékeket.
\section{Üzleti logikai réteg}
%----------------------------------------------------------------------------
Ebben a rétegben található meg a szerver legtöbb szolgáltatása. It vannak implementálva a Birdnetes Command and Control és Input komponensekkel kommunikáló szolgáltatások is,
melyeket azok OpenAPI leírói alapján az NSwag\cite{nswag} alkalmazással generáltam. Az OpenAPI a klienseken kívül definiálja még az azok által használt modelleket is.
melyeket azok OpenAPI leírói alapján az NSwag Studio\cite{nswag-studio} alkalmazással generáltam. Az OpenAPI a klienseken kívül definiálja még az azok által használt modelleket is.
A Command and Control által használt \verb+Device+ modell tartalmazza annak egyedi azonosítóját, státuszát, koordinátáit és a használt szenzorok listáját,
melyeknek szintén van egy modellje \verb+Sensor+ néven. Ennek szintén van azonosítója és státusza. Az Input szolgáltatásnak is van saját modellje,
amely a hangüzenetek metaadatait reprezentálja. Többek között tartalmazza a kihelyezett eszköz egyedi azonosítóját és a hangüzenet keltének dátumát.
Ugyan itt található meg a \verb+User+ és \verb+Service+ entitások létrehozásáért, olvasásáért, szerkesztéséért és törléséért felelős szolgáltatások is.
Valamint itt található még az autentikációért felelős szolgáltatás is. A felhasználók jelszavainak tárolására a HMAC (Hash-based Message Authentication Code) algorithmust,
pontosabban annak a \verb+HMACSHA512+\cite{hmacsha512} C\# implementációját használtam.
pontosabban annak a \verb+HMACSHA512+\cite{hmacsha512} C\# implementációját használtam.
Minden jelszóhoz generálok egy egyedi kulcsot és azzal egy hash-t, majd ezeket tárolom a \verb+User+ modell \verb+PasswordSalt+ és \verb+PasswordHash+ mezőiben.
Amikor egy felhasználó be akar jelentkezni először megvizsgálom, hogy egyáltalán létezik-e az adatbázisban az adott nevű felhasználó,
ha igen, akkor a megadott jelszóból az imént említett folyamattal generált kulcsot és hash-t összehasonlítom az adatbázisban tárolttal.
Azért hasznos íly módon, és nem mondjuk egyszerű szöveges formában tárolni a felhasználók jelszavát, mert így a felhasználón kívül senki sem tudja, hogy mi volt az eredeti jelszava,
az algorithmus egyirányú volta miatt\footnotemark. Ha véletlenül rossz kezekbe kerülne az adatbázis tartalma, akkor sem fognak tudni bejeletkezni a felhasználók adataival.
\footnotetext{Generálni egyszerű és gyors. Visszafejteni közel lehetetlen.}
%----------------------------------------------------------------------------
\subsection{Kommunikációs Szolgáltatások}
%----------------------------------------------------------------------------
@ -125,18 +128,17 @@ Meg lehet adni különböző szűrőket és kimeneteket, amellyel szelektálni l
Például az MQTT szolgáltalás napló bejegyzéseit a \ref{lst:nlog-config} lista alapján szűrtem.
Minden \verb+Debug+ szintől nagyobb és \verb+Error+ szinttől kisebb bejegyzés, mely tartalmazza az \verb+Mqtt+ kulcsszót az \verb+mqttFile+ azonosítójú fájlba kerül.
\lstset{style=xml, morekeywords={targets, target, xsi:type, name, fileName, layout, rules, logger, name, minlevel, maxlevel, writeTo, final}}
\begin{lstlisting}[caption=Az NLog.config fájl egy részlete, label=lst:nlog-config]
\begin{lstlisting}[style=xml, caption=Az NLog.config fájl egy részlete, label=lst:nlog-config]
<targets>
...
<target xsi:type="File" name="mqttFile" fileName="${basedir}Logs/birdmap-mqtt-${shortdate}.log"
layout="..." />
<target xsi:type="File" name="mqttFile" fileName="..." layout="..." />
...
</targets>
<rules>
...
<logger name="*.*Mqtt*.*" minlevel="Trace" maxlevel="Warning" writeTo="mqttFile" final="true"/>
<logger name="*.*Mqtt*.*" minlevel="Trace" maxlevel="Warning" writeTo="mqttFile"
final="true"/>
...
</rules>
\end{lstlisting}
@ -146,7 +148,11 @@ Azaz, hogy egy kérés-t milyen sorrendben dolgozzák fel a regisztrált szolgá
A szerveroldali kivételkezelésre szánt szolgáltatás, az \verb+ExceptionHandlerMiddleware+ is itt van használva,
amely elkap minden kivételt, amit a csővezeték további részei dobtak és JSON formátumban visszaadja azokat a kliensnek.
Továbbá az NSwag\cite{nswag} szoftvercsomag segítségével regisztrálok egy szolgáltatást,
%----------------------------------------------------------------------------
\subsection{Swagger}
\label{subsect:backend-swagger}
%----------------------------------------------------------------------------
Az NSwag\cite{nswag} szoftvercsomag segítségével regisztrálok egy szolgáltatást,
mely a szerveroldalon található kontrollereket felhasználva generál egy OpenAPI specifikációt és annak egy Swagger UI\cite{swagger-ui} felületet,
ahol a végpontok kipróbálhatóak, tesztelhetőek kliensoldal nélkül is.
@ -161,14 +167,8 @@ ahol a végpontok kipróbálhatóak, tesztelhetőek kliensoldal nélkül is.
\subsection{Kontrollerek}
%----------------------------------------------------------------------------
A kontrollerek határozzák meg, hogy a szerveroldalon milyen végpontokat, milyen paraméterekkel lehet meghívni, ahhoz milyen jogosultságok kellenek.
A jogosultságok kezelését a JSON Web Token-ekkel oldottam meg. A fejlasználó bejelentkezéskor kap egy ilyen token-t,
amelyben tárolom a hozzá tartozó szerepet. A \ref{lst:devices-controller}-as listában látszik, hogy hogyan használom ezeket a szerepeket.
A \verb+DevicesController+ végpontjait alapértelmezetten \verb+User+ és \verb+Admin+ jogosultságú felhasználó hívhatja, az "api/devices/online" végpontot azonban csak \verb+Admin+ jogosultságú.
Hasonló képpen oldottam meg ezt a többi kontrollernél is. A \verb+User+ felhasználók csak olyan végpontokat hívhat, mely kizárolag az állapotok olvasásával jár.
Az \verb+Admin+ felhasználók hívhatnak bármilyen végpontot.
\lstset{style=sharpc, morekeywords={record, async}}
\begin{lstlisting}[caption=Az eszköz kontroller és annak "online" végpontja, label=lst:devices-controller]
\begin{lstlisting}[style=csharp, caption=Az eszköz kontroller és annak "online" végpontja, label=lst:devices-controller]
[Authorize(Roles = "User, Admin")]
[ApiController]
[Route("api/[controller]")]
@ -184,6 +184,42 @@ Az \verb+Admin+ felhasználók hívhatnak bármilyen végpontot.
}
\end{lstlisting}
Controllersw
Dtos
mapper
A jogosultságok kezelését a JSON Web Token-ekkel oldottam meg. A fejlasználó bejelentkezéskor kap egy ilyen token-t,
amelyben tárolom a hozzá tartozó szerepet. A \ref{lst:devices-controller}-as listában látszik, hogy hogyan használom ezeket a szerepeket.
A \verb+DevicesController+ végpontjait alapértelmezetten \verb+User+ és \verb+Admin+ jogosultságú felhasználó hívhatja, az "api/devices/online" végpontot azonban csak \verb+Admin+ jogosultságú.
Hasonló képpen oldottam meg ezt a többi kontrollernél is. A \verb+User+ felhasználók csak olyan végpontokat hívhat, mely kizárolag az állapotok olvasásával jár.
Az \verb+Admin+ felhasználók hívhatnak bármilyen végpontot.
A szerveroldalon négy különböző kontroller található, melyek mindegyikének alapvető feladata az üzleti logikát megvalósító szolgáltatások használata, a működés naplózás,
illetve az imént említett végpontok authorizálása és kiszolgálása. Ezeken kívül a kontrollerek speciális feladata a következő:
\begin{itemize}
\item Az \textbf{AuthController} felel a felhasználók bejelentkezésének lebonyolításáért, a JSON Web Token elkészítéséért. Az \verb+[Authorize]+ helyett itt az \verb+[AllowAnonymous]+ attribútum van használva, mellyel azt lehet jelezni, hogy a végpont bejelentkezés nélkül is hívható.
\item A \textbf{ServiceController} felel az alkalmazás által használt külső szolgáltatások állapotának lekérdezhetőségéért. Ilyenek például a Birdnetes rendszer vagy az MQTT szolgáltatás állapota.
\item A \textbf{DevicesController} felel a Command and Control mikroszolgáltatással való kommunikáció megvalósításáért, illetve a SignalR használatáért. Ha egy felhasználó valamelyik végpontot használva változtat valamelyik eszköz állapotán, akkor a kontroller jelez erről a klienseknek.
\item A \textbf{LogController} felel azért, hogy az \verb+Admin+ jogosultságú felhasználók letölthessék a szerveroldalon készült naplófájlokat.
\end{itemize}
Az adatbázisból érkező adatok gyakran túl sok vagy túl kevés információt tartalmaznak ahhoz, hogy kiolvasás után rögtön elküldjem a kliensoldalnak.
Például amikor a felhasználó bejelentkezik a kiolvasott \verb+User+ objektum tartalmazza annak jelszavát (hash-elt formában), viszont nem tartalmazza az authorizációhoz használt token adatait.
Ennek a megoldására adatátviteli objektumokat hoztam létre, melyek csak azokat a mezőket tartalmazzák amelyekre a felhasználónak szüksége van.
Az adatbázisból kiolvasott objektum hasznos részeit és egyéb használni kívánt információt átmásolom az átviteli objektumba. Majd ezt küldöm el a kliensoldal felé.
Hogy az adatok másolását ne kézzel kelljen csinálnom, az AutoMapper\cite{automapper} szoftvercsomagot alkalmaztam, melynek használata rendkívül egyszerű.
Meg lehet adni profilokat, ahol két objektum közötti leképzéseket lehet felvenni. A szoftvercsomag automatikusan átmásolja az azonos nevű mezőket az egyik objektumból a másikba,
de meg lehet adni egyedi leképzéseket is.
\pagebreak
\begin{lstlisting}[style=csharp, caption=Egy példa az AutoMapper használatára.]
// Creating maps.
CreateMap<User, AuthenticateResponse>()
.ForMember(m => m.Username, opt => opt.MapFrom(m => m.Name))
.ForMember(m => m.UserRole, opt => opt.MapFrom(m => m.Role))
.ReverseMap();
CreateMap<Service, ServiceRequest>()
.ReverseMap();
// Using maps.
IMapper mapper = GetMapper();
User user = GetUserFromDb();
AuthenticateResponse response = mapper.Map<AuthenticateResponse>(user);
\end{lstlisting}

289
docs/thesis/content/birdmap-frontend.tex
View File

@ -0,0 +1,289 @@
%----------------------------------------------------------------------------
\chapter{Kliens oldal}
\label{chapt:birdmap-frontend}
%----------------------------------------------------------------------------
Ebben a fejezetben bemutatom a kliensoldal architektúráját. Ismertetem a különböző komponensek felépítését.
%----------------------------------------------------------------------------
\section{Architektúra}
%----------------------------------------------------------------------------
Az alkalmazásnak minden oldala egy külön React komponens, mely mindegyikének saját mappája van a főkönyvtár alatt,
ahol az egyes oldalak által használt szolgáltatások és egyéb komponensek találhatóak.
A közöses használt szolgáltatások és komponensek a common mappába kerültek.
A kliensoldal belépési pontja az \verb+App.js+ fájlban található \verb+App+ komponens.
Itt egy React \verb+Switch+-ben fel van sorolva az összes oldal komponense azok elérési útvonalai szerint.
Ezt szemlélteti a \ref{lst:react-switch}-es lista.
Az a komponens jelenik meg a felületen, amelyiknek \verb+path+ mező értéke megegyezik az URL-ben találhatóval.
\begin{lstlisting}[style=jsx, caption=Az App.js Switch tartalma., label=lst:react-switch]
<Switch>
<PublicRoute exact path="/login" component={AuthComponent} />
<AdminRoute exact path="/logs" component={LogsComponent} />
<DevicesContextProvider>
<PrivateRoute exact path="/" component={DashboardComponent} />
<PrivateRoute exact path="/devices/:id?" component={DevicesComponent} />
<PrivateRoute exact path="/heatmap" component={HeatmapComponent} />
</DevicesContextProvider>
</Switch>
\end{lstlisting}
Hozzáférés szempontjából három fajta oldalt különböztetünk meg:
\begin{itemize}
\item \textbf{Publikus oldal}. Az oldal bejelentkezés nélkül is látogatható.
\item \textbf{Privát oldal}. Az oldal csak bejelentkezés után látogatható.
\item \textbf{Admin oldal}. Az oldalt csak bejelentkezett admin felhasználók látogathatják.
\end{itemize}
Ezek alapján készítettem két generikus komponenst. Az egyik a \verb+DefaultLayout+ komponens, mely az oldal alapértelmezett elrendezéséért felel.
Paraméterében át lehet adni egy másik megjeleníteni kívánt komponenst, melyet a fejléc alatt jelenít meg.
Mivel minden komponens ebbe az bázis komponensbe van csomagolva, így akárhova navigálunk az oldalon a felület mindig egységes marad.
A másik komponens a \verb+PredicateRoute+, melynek paraméterében meg lehet adni egy feltételt, illetve egy másik komponenst.
Ha a feltétel hamis akkor átírányítja a felhasználót a bejelentkező oldalra, ha igaz akkor megjeleníti a \verb+DefaultLayout+-ba csomagolt komponenst.
Publikus oldalnál a feltétel mindig igaz.
Privátnál a feltétel a bejelentkezéshez van kötve.
Az admin oldal feltétele egyrészt szintén a bejelentkezés, másrészt a felhasználó \verb+Admin+ jogolsultsága.
Ezt a folyamatot próbálja szemléltetni a \ref{fig:birdmap-frontend-architecture}-es ábra.
Legfelül sárgával vannak feltüntetve a hívható végpontok, alattuk a hozzájuk kapcsolt megjelenítendő komponensek, azok alatt pedig a hozzáférést szabályozó komponensek.
\begin{figure}[!ht]
\centering
\includegraphics[width=150mm, keepaspectratio]{figures/birdmap-frontend-routes.png}
\caption{A Birdmap kliensoldalának architektúrája}
\label{fig:birdmap-frontend-architecture}
\end{figure}
%----------------------------------------------------------------------------
\section{Kommunikáció a szerveroldallal}
%----------------------------------------------------------------------------
A szerveroldallal való kommunikációt rendkívül egyszerűen tudtam implementálni köszönhetően a \ref{subsect:backend-swagger}-as fejezetben bemutatott Swagger oldalnak
és annak, hogy az NSwag Studio-val\cite{nswag-studio} a C\#-on kívül lehet TypeScript\footnotemark klienseket is generálni a leíró fájlból.
Így készültek el a kommponensek kommunikációért felelős szolgáltatásai.
\footnotetext{JavaScript-re épített statikus típusdefiníciókat tartalmazó nyelv. JavaScript és TypeScript együtt is használható.}
%----------------------------------------------------------------------------
\section{Komponensek}
%----------------------------------------------------------------------------
Ebben a szakaszban ismertete az egyes oldalak komponenseit és azok alkomponenseit,
illetve a navigációért felelős fejlécet.
%----------------------------------------------------------------------------
\subsection{Navigáció}
%----------------------------------------------------------------------------
A fejléc két komponensből áll. Az egyik az oldal címe a másik az oldalak linkjeit tartalmazó komponens.
Utóbbit a React \verb+NavLink+ komponenseivel készítettem, melyeknek meg lehet adni, hogy kattintásra hova irányítsa a felhasználót.
Ha a jelenlegi webcím tartalmazza a linknek megadott címet, akkor az aktív státuszba kerül, melyre külön stílus osztályok vonatkoznak.
Ezt használva, az aktív linkeket egy aláhúzással jelölöm.
\begin{figure}[!ht]
\centering
\includegraphics[width=150mm, keepaspectratio]{figures/appbar-user-admin.png}
\caption{A Birdmap fejléce. Felül a User, alul az Admin felhasználóké}
\label{fig:birdmap-appbar}
\end{figure}
A fejléc alapértelmezetten része a \verb+DefaultLayout+ komponensnek, így minden oldalon megjelenítésre kerül.
%----------------------------------------------------------------------------
\subsection{Login}
%----------------------------------------------------------------------------
A bejelentkező oldal viszonylag egyszerű. Két szövegdobozt és egy bejelentkező gombot tartalmaz, ahogy az a \ref{fig:birdmap-login}-as ábrán is látszik.
\begin{figure}[!ht]
\centering
\includegraphics[width=60mm, keepaspectratio]{figures/birdmap-login.png}
\caption{A Birdmap bejelentkező felülete}
\label{fig:birdmap-login}
\end{figure}
A generált szerverrel kommunikáló szolgáltatás be van csomagolva egy közösen használt másik szolgáltatásba.
Ennek célja, hogy a bejelentkezés eredményét több komponens is olvashassa, hiszen az alkalmazás felületét alapvetően megkülönbözteti,
egyrészt a bejelentkezés sikeressége, másrészt a bejelentkezett felhasználó jogosultsági köre.
Sikeres bejelentkezés után a szerver elküldi a felhasználó szerepét, illetve a hozzáférési token-t, amelyre a kliens többi szolgáltatásának is szüksége lesz a kommunkációhoz.
Ezeket az oldal \verb+sessionStorage+-ában\footnotemark tárolom és a becsomagolt szolgáltatáson keresztül elérhetőek.
Kijelentkezni a navigációs fejlécben található profil ikonra való kattintással lehet.
\footnotetext{Webtárhely objektum. Lehetővé teszi a kulcs-érték párok tárolását a böngészőben.}
%----------------------------------------------------------------------------
\subsection{Logs}
%----------------------------------------------------------------------------
Ez az oldal az \verb+Admin+ felhasználó számára lehetővé teszi a szerveren található naplófájlok letöltését \verb+zip+ fájlformátumú archív fájlokban.
Komponense a \ref{fig:birdmap-logs}-es ábrán látható.
\begin{figure}[!ht]
\centering
\includegraphics[width=75mm, keepaspectratio]{figures/birdmap-logs.png}
\caption{A Birdmap naplófájlok letöltésének felülete}
\label{fig:birdmap-logs}
\end{figure}
%----------------------------------------------------------------------------
\subsection{Eszköz állapot és hangüzenet kezelő szolgáltatás}
%----------------------------------------------------------------------------
A szakasz további komponenseinek van egy közös ismertetője. Mégpedig, hogy mindegyiknek szüksége van a kihelyezett eszközök adataira
és az azok által publikált hangüzenetekből képzett valószínüségre.
A Reactnek van egy beépített komponense \verb+Context+\cite{react-context} néven, mellyel különböző komponensek között lehet adatokat megosztani.
Ezt használva készítettem egy \verb+DevicesContextProvider+ osztályt, melynek feladata a szerver eszköz kontrollerével való kommunikáció a megfelelő szolgáltatáson keresztül,
illetve a SignalR csatornákra való feliratkozás. Ezekből az adatokból egy \verb+DevicesContext+ készül, mely a \verb+Provider+ által átadásra kerül annak minden gyerekének.
A \ref{lst:react-switch}-es listában látható, hogy a \verb+DevicesContextProvider+ szülője a \verb+Dashboard+, \verb+Devices+ és \verb+Heatmap+ komponenseknek.
%----------------------------------------------------------------------------
\subsection{Dashboard}
%----------------------------------------------------------------------------
A Dashboard az alkalmazás kezdő oldala. Itt található meg a külső szolgáltatások állapotát vizsgáló komponens,
illetve a kihelyezett eszközök működési folyamatában áttekintést nyújtó diagrammok mindegyike.
Az oldal megjelenítésekor elindul egy másodpercenként ismétlődő folyamat,
mely a \verb+DevicesContext+-ből kiolvasott értékekből legenerálja a diagrammokon megjelenítendő összes adatot.
Ez azonban az adat mennyiségétől függően akár egy-két másodpercig is eltarthat, ami rendkívül lassúvá és használhatatlanná tenné a felületet.
Ennek elkerülése érdekében az adatfeldolgozó folyamat egyszerre csak egy pár elemet dolgoz fel, mely alfolyamatok között 20 milliszekundum szüneteket iktattam be.
Továbbá hogy a különböző diagrammok animációi is zökkenőmentesek legyenek, azok adatai cserélése között is van 300 milliszekundum szünet.
Így valamivel lasabb az adatfeldolgozás, de a felület használható marad.
%----------------------------------------------------------------------------
\subsubsection{Külső szolgáltatások}
%----------------------------------------------------------------------------
Az alkalmazás használatának szempontjából van néhány olyan külső szolgáltatás, melyek elérhetősége hiányában a rendszer működésképtelen.
Ilyen például a Birdnetes klasztere vagy a szerver MQTT szolgáltatása.
Ezért készítettem el az \ref{fig:dashboard-services-loaded}-ös ábrán látható információs panelt, ahol a szolgáltatások állapotát lehet látni, hogy a felhasználó tudja miért nem működik esetleg az alkalmazás.
A felület megvalósításhoz a Material UI \verb+Accordion+ elemét használtam, ami lényegében egy lenyíló lista.
Ennek fejlécében a szolgáltatás neve, elérési útvonala és státusza látható. A lenyíló elemben a szolgáltatástól érkezett válasz van megjelenítve.
\begin{figure}[!ht]
\centering
\includegraphics[width=150mm, keepaspectratio]{figures/dashboard-services-loaded.png}
\caption{Az alkalmazás által használt külső komponensek állapotának megjelenítéséért felelős komponens}
\label{fig:dashboard-services-loaded}
\end{figure}
Az oldal betöltése vagy a frissítés gomb megnyomása esetén az adatok lekérésre kerülnek a szervertől.
Ez a folyamat akár öt-hat másodpercig is eltarthat, mely közben a felhasználó egy üres listát látna.
Ennek elkerülésére használom a Material UI \verb+Skeleton+ komponensét,
mely egy megadható méretű töltő csíkkal helyettesíti az \verb+Accordion+-ban található elemeket a \ref{fig:dashboard-services-loading}-os ábrán látható módon.
Azért célszerű ennek a használata, mert így a felhasználónak több információja van arról, hogy a felületen milyen adatok és hol fognak megjelenni.
A felhasználói élmény maximalizálása érdekében a frissítés előtt lekérdezem a szervertől, hogy hány darab szolgáltatás található az adatbázisban
és annyi darab töltőcsíkos \verb+Accordion+-t jelenítek meg.
\begin{figure}[!ht]
\centering
\includegraphics[width=150mm, keepaspectratio]{figures/dashboard-services-loading.png}
\caption{A Skeletonok alkalmazása a külső szolgáltatások állapotának betöltése közben.}
\label{fig:dashboard-services-loading}
\end{figure}
%----------------------------------------------------------------------------
\subsubsection{Eszközök és szenzorok állapota}
%----------------------------------------------------------------------------
Ennek a komponensnek a szerepe, hogy áttekintést nyújtson az eszközök és szenzorok állapotáról.
Úgy gondoltam, hogy erre a legcélravezetőbb eszköz a \ref{fig:dashboard-donut}-es ábrán is látható Apexcharts fánk diagrammja.
Látható, hogy hány darab eszköz és szenzor van bekapcsolt, kikapcsolt, illetve hibás állapotban.
Az állapotok változása esetén a \verb+DevicesContextProvider+-nek köszönhetően az adatok automatikusan frissülnek.
\begin{figure}[!ht]
\centering
\includegraphics[width=150mm, keepaspectratio]{figures/dashboard-donut-devices.png}
\caption{A Dashboard eszköz- és szenzor állapotok diagrammja}
\label{fig:dashboard-donut}
\end{figure}
%----------------------------------------------------------------------------
\subsubsection{Hőtérkép diagrammok}
%----------------------------------------------------------------------------
Ezekkel a diagrammokkal az a célom, hogy az eszközök által küldött észleléseket időrendben vizualizáljam.
Megvalósításukhoz az Apexcharts Heatmap típusú diagrammját használtam.
A \ref{fig:dashboard-heatmap-second}-as ábrán látható diagram az elmúlt egy percben küldött, másodpercenként a legnagyobb, hangüzenetekből képzett valószínűségeket ábrozolja.
A \ref{fig:dashboard-heatmap-minute}-es ábrán látható diagram pedig az elmúlt egy órában percenként a legnagyobbakat.
\begin{figure}[!ht]
\centering
\includegraphics[width=150mm, keepaspectratio]{figures/second-heatmap.png}
\caption{Másodperc alapú hőtérképes diagramm}
\label{fig:dashboard-heatmap-second}
\end{figure}
\begin{figure}[!ht]
\centering
\includegraphics[width=150mm, keepaspectratio]{figures/minute-heatmap.png}
\caption{Perc alapú hőtérképes diagramm}
\label{fig:dashboard-heatmap-minute}
\end{figure}
A függőleges tengelyen a rendszer eszközei vannak dinamikusan megjelenítve.
A vízszintes tengelyen pedig az említett időtartományok.
A diagrammokon látható négyzetek a valószínüség nagyságától függően sötétebbek vagy világosabbak.
\newpage
%----------------------------------------------------------------------------
\subsubsection{Riasztás számláló}
%----------------------------------------------------------------------------
Ez egy egyszerű oszlopdiagram, mely aggregálja az egyes eszközök által küldött hangüzeneteket 0.5 valószínűség felett a \ref{fig:dashboard-devices-column}-es ábrán látható módon.
Segítségével megvizsgálható, hogy mely eszközök riasztanak a legtöbbet a legnagyobb valószínűséggel.
\begin{figure}[!ht]
\centering
\includegraphics[width=150mm, keepaspectratio]{figures/dashboard-column-devices.png}
\caption{Eszközönkénti riasztásokat számláló diagramm}
\label{fig:dashboard-devices-column}
\end{figure}
Az egyes oszlopok három részre vannak bontva az üzenetek öt tized, hét tized és kilenc tized fölötti valószínűsége szerint.
\newpage
%----------------------------------------------------------------------------
\subsubsection{Üzenetek gyakorisága}
%----------------------------------------------------------------------------
Az oldalon található utolsó diagramm egy vonal diagammn, melynek célja, hogy ábrázolja a rendszer által küldött üzenetek számát másodpercenként.
A \ref{fig:dashboard-messages-line}-es ábrán látható a komponens.
A vízszintes tengelyen a legelső érték az alkalmazás által először észlelt üzenet időpontja.
Az utolsó érték a legutoljára észlelt időpontja.
A függőleges tengelyen az adott másodpercben érkező üzenetek száma van ábrázolva.
Az előzőekkel ellentétben itt az adatok nincsennek szűrve a hangüzenet valószínűsége alapján,
tehát a rendszer által küldött összes üzenet látható.
\begin{figure}[!ht]
\centering
\includegraphics[width=150mm, keepaspectratio]{figures/dashboard-line-messages.png}
\caption{A másodpercenként érkező üzenetek számát ábrázoló diagram.}
\label{fig:dashboard-messages-line}
\end{figure}
\newpage
%----------------------------------------------------------------------------
\subsection{Devices}
%----------------------------------------------------------------------------
Ez az oldal lehetővé teszi a felhasználók számára az eszközök állapotának áttekintését, \verb+Admin+ felhasználók számára azok menedszelését is.
Az eszközök dinamikusan jelennek meg a \verb+DevicesContextProvider+ adatai alapján, melyek megjelenítésére a Material UI \verb+Accrordion+ komponensét használom.
Ennek fejlécében az eszköz neve, egyedi azonosítója és státusza található. A lenyíló részben pedig az eszköz által használt szenzorok neve, azonosítója és státusza.
\verb+Admin+ felhasználók számára a felület két fajta gombbal bővül, mellyekkel be és ki lehet kapcsolni az egyes eszközöket, szenzorokat.
Az \verb+Accordion+-ok felett található egy külön panel, mellyel egyszerre lehet kezelni az összes eszközt és azok szenzorait.
A Devices oldal felülete a \ref{fig:frontend-devices}-es ábrán,
az \verb+Admin+ felhasználók számára nyújtott plusz funkciók a \ref{fig:frontend-devices-admin}-as ábrán láthatók.
\begin{figure}[!ht]
\centering
\includegraphics[width=150mm, keepaspectratio]{figures/devices.png}
\caption{A Devices oldal felülete.}
\label{fig:frontend-devices}
\end{figure}
\begin{figure}[!ht]
\centering
\includegraphics[width=150mm, keepaspectratio]{figures/devices-admin.png}
\caption{Az Admin felhasználók számára elérhető plusz funkciók.}
\label{fig:frontend-devices-admin}
\end{figure}
%----------------------------------------------------------------------------
\subsection{Heatmap}
%----------------------------------------------------------------------------
\begin{figure}[!ht]
\centering
\includegraphics[width=150mm, keepaspectratio]{figures/heatmap.png}
\caption{A Heatmap oldal felülete.}
\label{fig:frontend-heatmap}
\end{figure}
- felépítés architektúra
- App and navigation
- Components and services
- kép minden felületről
- kép user és admin felhasználók különbségéről
- Device service
- dashboard systeminfo service
- kép a skeletonról -> igazi adat

4
docs/thesis/content/birdmap-introduction.tex
View File

@ -46,9 +46,7 @@ A \ref{fig:grafana}-es ábra egy jó példa arra, hogy hogyan néz ki egy által
\subsection{Kibana}
%----------------------------------------------------------------------------
A Kibana\cite{kibana} jelentősen hasonlít a Grafanához, azonban amíg a utóbbit inkább az időben változó metrikák vizualizálására használják például processzor leterheltség vagy memória használat,
addig az előbbit elsődlegesen az Elasticsearch\footenotemark adatok, főként napló bejegyzések, analizálására használják.
\footnotetext{Ingyenes és nyílt forráskódú index alapú keresőmotor}
addig az előbbit elsődlegesen az Elasticsearch\footnote{Ingyenes és nyílt forráskódú index alapú keresőmotor} adatok, főként napló bejegyzések, analizálására használják.
\begin{figure}[!ht]
\centering